3. Fejezet

*Peggie szemszöge*
Reggel, amint leértem a konyhába, eszembe jutott valami, Lu-val kapcsolatban. Ezt majd reggelinél, szándékozom is tőle megkérdezni.Gyorsan összeütöttem egy kis pirítóst, és megterítettem.
- Lányok gyertek le enni, már kész van a reggeli!! - kiabáltam fel az emeletre. 
Visszamentem az asztalhoz, és minden hozzávalót, ami kellhet a pirítóshoz, elővettem. 
- Szia Peggie! - köszönt Lu, miközben leült az asztalhoz. - Piríííítóós..Nyami azt szeretem. - lelkendezett, és vágott hülye fejet a mondata végén. Én csak mosolyogva ingattam a fejem.Szerintem Lu sosem fog felnőni.
- Szia. - vigyorogtam rá, és odavittem a fokhagyma szórót az asztalhoz, mert azt kihagytam. - Ma akkor mész melót nézni?
- Uhhhh... Téényleg. El is felejtettem. - nézett nagyokat, és végig gondolta az egészet. - Igen, szándékozom menni keresgélni.. Csak nem tudom, hogy hol nézzek. - válaszolta.
- Szerintem, mindenképp a belváros felé keresgélj. - tanácsoltam.
- Igen... Ott több lehetőség van. - szólt közbe Nati, aki éppen akkor lépett be a konyhába. - Amúgy jó reggelt!
- Jó reggelt! - Mondtuk egyszerre Lu-val.
- Rendben, akkor a belvárosban keresgélek. - nosztalgiázott Lu. 
- Szerintem a N.M. felé keresgélj, ott jobbak a bevételek. - tanácsolta Nati, majd megkente lekvárral a pirítósát.

*Lucía szemszöge*
- Nagyon ki kell hozzá öltöznöm? - kérdeztem a számat húzogatva.
- Semmiképp se menj talpig feketében! - tette fel a kezét Nati felszólítóan.
- És ne is legyél annyira hivatalos... - folytatta tovább Peggie.
- Rendben, majd kiválasztok valami elfogadhatót... Amiben fel is vesznek...- rángattam a vállam, majd felálltam a helyemről, és a tálamat a mosogatóba tettem.
- Ennyi? Már nem eszel többet? - Kérdezte Peggie.
- Igen, már nem eszek többet. Elég volt ennyi. Meg amúgy is, ha megyek körbenézni nem megyek teli hassal, mert izgulós vagyok, és simán kihányom. - mondtam, majd felfelé indultam a lépcsőn.
Beléptem a szobámba, és a szemben lévő gardróbomhoz mentem.
Kinyitottam, és elgondolkodtam azon, hogy akkor mit is kellene felvenni, egy ilyen állásinterjúra...Full fekete ki van zárva. De mindenképp veszek fel valami feketét. A nadrágom fekete lesz. Felveszek hozzá egy barackvirág színű felsőt. Nem veszem annyira nagy dobra ezt az egészet...Mert minek... Nem hinném, hogy csakis majd a külsőmre koncentrálnának. Így hát felvettem minden ruhadarabom, s a hozzá való kiegészítőket, amiket imádok. 
Oda sétáltam a tükörhöz, majd végignéztem magamon. A látvány elfogadható volt, így hát bepakoltam a táskámba, kifestettem a szempillám, és bekentem a számat ajakbalzsammal, ami egy kis színt ad neki. Majd erőt véve magamon, lementem a földszintre.
- Ez így jó lesz. Csak nem túl lezser? - tette fel a kérdést Nati, amint leérkeztem a nappaliba.
- Szerintem nem. - válaszolt helyettem is Peggie.- Annyira hivatalosnak mégsem tűnhet. Még fiatal, és éli az életét.Csak mosolyogtam azon, hogy ezek mit össze patáliáznak egy öltözékért. 
- Na, jól van, lányok. Én azt hiszem megyek. - jelentettem ki. - Most fél 11 van... Ami azt jelenti, hogy olyan kettő óráig simán keresgélhetek. - tanakodtam hangosan. Majd rámosolyogtam a lányokra, belebújtam a kis cipőmbe, és készen is álltam arra, hogy elinduljak a keresgélésre.
Kimentem a garázshoz, és felfújtattam a biciklimet. Nem kellett sokat tekernem, hamar oda értem.
Letámasztottam, és lakatoltam a biciklimet az egyik ruhás butik előtt, majd tovább sétáltam egy kávézó felé. 
A kávézó ajtaján egy állás hirdetés állt, azon belül; pincérnőt keresnek.
Benyitottam az elegáns helyre, amit gyönyörű bézs színű falak vették körül, hozzá illő ugyancsak bézs asztalokkal, és világosbarna, illetve sötétbarna karos székekkel volt berendezve. Csodaszép óriás orchideával volt a helyiség díszítve. 
Amint odasétáltam a pultnál lévő fiatal szőke nőhöz, éreztem ahogy megbámulnak az emberek. Pontosabban, hogy megnézik a viseletem. 
Nem foglalkoztam a szúrós tekintetekkel, inkább csak a nőre figyeltem akit meg is szólítottam: - Jó napot! Az ajtón meghirdetett állásról szeretnék érdeklődni. - mosolyogtam a nőre.
- Szia. - mosolygott rám. - Ezt a főnöknél érdeklődd meg. - mondta. - Gyere elvezetlek. - majd kijött a pult mögül, és elindult a helyiség teljesen csupasz részére, ahol mindössze csak egy ajtó állt, és mellette a falon egy meseszép tájkép lógott. 
Bekopogtatott, majd az ajtó mögül szólott egy mély hang, ami jelezte, hogy bemehetünk. 
- Ez a lány állás iránt érdeklődik.
- Gyere csak beljebb. - nézett rám a negyvenes éveiben járó férfi.- Köszönöm Lisa, most már elmehet. - mosolygott a mellettem álló nőre, aki már ment is, én meg automatikusan közelebb mentem az íróasztal felé. - Ülj csak le.- pillantott a mellettem lévő székre.Innentől kezdetét vette az állás interjú. De hamar letudtuk az egészet.
- Sajnálom, de ezek szerint nem tudom neked ajánlani ezt a munkát.- mondta a főnök, ezzel le is zárva a beszélgetést.
- Értem. - mondtam. - Köszönöm, hogy fogadott. -Ezzel kiléptem az irodából, és elindultam kifelé, s közben köszöntem Lisa-nak.
Kilakatoltam a biciklimet, és azt tolva mentem tovább. 
Abban az utcában már nem találtam olyan munkát, amit szívesen csinálnék, így elmentem a N.M. felé.Ismét lelakatoltam a biciklimet, a N.M. biciklitárolójában, és bementem a hatalmas épületbe. 
Ahogy sétálgattam a butikok között, nem nagyon volt esély arra, hogy találjak valamiféle munkát, hisz alig volt itt munkalehetőség. Nati rosszul hitte.
Elhaladtam pár ruhás üzlet előtt, amikor odaértem az éttermes részleghez. Ki volt rakva pár hirdetés, de nem nagyon láttam benne magam szívesen. 
- Elnézést kisasszony! - szólított meg egy középkorú nő. - Segíthetek valamiben?
- Jó napot! Én csak nézegetem ezeket a hirdetéseket, de nem igazán képzelem el magamat bennük. - néztem rá.
- Figyeljen! - jött közelebb hozzám. - Arra... - mutatott a ruhás üzletek felé, pont abba az irányba, ahová készültem tovább menni.- sok olyan üzlet van, ahova újoncokat keresnek. - mondta kedvesen.
- Köszönöm. - mondtam, és elindultam a ruhás üzletek felé.
Két üzletbe mentem be, feleslegesen, mert közölték velem, hogy tapasztalt embereket várnak a jelentkezésre.
A harmadik üzlet ígéretesebbnek tűnt, hisz a hirdetésben az állt, hogy tapasztalt, vagy akár nem tapasztalt személyeket is felvesznek. Megörültem ennek a kikötésnek, hisz talán, így van lehetőségem.
Ahogy beléptem az üzletbe, megcsapott az a tipikus ruhás bolt féle szag. Kellemes volt. Az üzlet elejében két sorban voltak vállfára akasztva a ruhák össze vissza. Beljebb pedig rendezett volt, színek szerint akasztották fel őket. 
Oda mentem az egyik alkalmazotthoz, és megkérdeztem tőle, hogy hol találom az üzlet vezetőjét. 
Az alkalmazott elkísért egy eldugott ajtóhoz, és azt mondta, nyugodtan várjam meg bent a főnököt, ne ácsorogjak kint. Így hát bementem a sötét helyiségbe.